Na és akkor itt a másik élménybeszámoló a múlt hónap külföldi kalandozásairól, mégpedig Berlinből. Itt öt napig volt szerencsém élvezni az "edzőtáborozást", és ez nem túlzás, mert amíg ez idő alatt otthon még a tevék is a jégszekrényben ültek, addig a német fővárosban nagyon kellemes futóidő volt maximum 20-21 fokkal és többé-kevésbé felhős, de alapvetően napos idővel, amit csak néha zavart meg egy-egy eső. Nem is csoda, hogy majd' minden reggel kihasználtam a lehetőséget. :-)

Berlin futó szemmel egy nagyon kellemes város - sok a zöldterület a város központjában is, az utcák jó része is széles, így mindenki elfér rajtuk, és sok sporttárssal lehet találkozni. (Na meg persze itt rendezik a méltán híres berlini maratont is...) A legtöbben természetesen a Tiergartenben szoktak edzeni, ami teljesen érthető, mivel a Városliget kb kétszeresét kitevő hatalmas zöldterületen számos ösvény, út, több tó és híd várja őket, nem beszélve a jelentős állatvilágról. (A pesti tapasztalatokkal felvértezve elsőre fura egy csomó nyúlba, öhm, belefutni reggel, bár Berlinben még vaddisznók is élnek szabadon. Igaz azokkal a külső kerületekben lehet inkább találkozni...) Ottjártamkor a foci EB miatt a város számos pontján jókora szabadtéri vetítőfalak voltak kirakva, a néhány száztól a több százezer szurkolóig méretezett, bekerített nézőterekkel. Ezek közül a legnagyobb (kapacitás majdnem 500.000 fő) éppen a Brandenburgi-kaputól a Tiergarten egy részén keresztül húzódott a Strasse des 17. Junin a park egyik szó szerint kiemelkedő attrakciójáig, a Győzelmi Oszlopig. (Igen, annak idején ugyanerre rendezték a Love Parade rendezvényeit is.) Ez természetesen este eléggé megnehezítette (volna) az erre futást, de reggel éppen ideális volt, mert az egyébként kétszer négy sávos főútvonal teljesen üres volt, nyugodtan lehetett rajta futni, és persze a levegő is megköszönte a kevesebb szennyezést.

Egy másik kedvelt futóhely sincs messze innen: a Parlament (Reichstag) mellett a Spree partján kiépült irodanegyed folyóra néző oldalán a Reichstagsufer/Schiffsbauerdamm kellemesen modern vízparti környezet, és nagy előnye, hogy szélvédett. Innen aztán lehet a belváros, vagy éppen a Tiergarten felé is folytatni a kört. 

Vannak persze még további kedvenc helyek is, de azok már jobban kiesnek, így ebbe a néhány napba nem fértek bele. 

Magam részéről a kört mindig a Hauptbahnhof (új főpályaudvar, érdemes külön is megnézni, és elgondolkodni azon, hogy egy nagy átmenő forgalmú állomás ilyen is lehet) megközelítésével kezdtem, és onnan indultam minden nap másfelé.

Az első napon a Tiergarten keleti, kisebbik felét derítettem fel. Ennek során érintettem a fent emlegetett rakpartot, a Reichstagot, majd a parkon keresztül elértem a Strasse des 17 Junit (a dátum az 1953-as kelet-berlini munkásfelkelésre emlékeztet, amelyet az NDK vezetése szovjet segítséggel vert le. Szellemileg ezért a magyar 1956 előzményeként indokolt számon tartani.) és kis idő múlva a Győzelmi Oszlopnál (Siegessaule) voltam. A körteret (Grosser Stern) körbefutva (mit lehet még csinálni egy ilyen helyen? ;-) visszatértem a zöldbe, ahol csináltam még egypár cikk-cakkot, hogy aztán a sugárúton visszatérjek a Brandenburgi-kapuhoz, és a Reichstag felé zárjam a kört. Nem nehéz útvonal, sok a zöld, és a parkban rengeteg variációs lehetőség van.

A második napon a full retró jegyében a volt Kelet-Berlin központjában tartottam városnézést. Így ezúttal a Brandenburgi-kapunál nem álltam meg, hanem az Unter den Lindenen futottam tovább egészen a valaha nagy büszkén mutogatott új városközpontig, az Alexanderplatzig. (Itt áll a város egyik jelképe, a TV-torony is.) Visszafelé betértem a Museumsislandra is, amely arról nevezetes, hogy szorosan egymás mellett egy sor nagyon nevezetes múzeum található itt, többek között az egyik legjelentősebb európai ókori gyűjtemény, a Pergamon-múzeum. Ja, és tényleg sziget. Ezután végig a Spree partján haladva tértem vissza a Hauptbahnhofhoz. Ez sem rossz útvonal, bár érdemes reggel menni, mert akkor még nincs sem tömeg, sem dugó, így lehet élvezni is.

A harmadik napon igazán formában voltam, így egy nagyobb körre is vállalkoztam. Az idő nyárra kevéssé jellemző módon sajátosan ködös volt, ami egyrészt még csendesebbnek mutatta a várost, mint amilyen volt, másrészt furcsán meghamisította a távolságokat is, viszont a hangulata utánozhatatlan volt. A cél ezúttal a Tiergarten távolabb eső, egyszersmind nagyobbik fele volt, így nekifutásként kapásból faképnél hagytam a Győzelmi Oszlopot, és elindultam a Bellevue kastély felé. A park határát is jelző, Berlinben elég gyakori módon magasvezetésű vasútvonalnál elfordultam dél felé, és áthaladtam a volt Nyugat-Berlin egyik jellegzetes arculatú lakótelepén, a Hansaviertelen. A Győzelmi Oszlop és a Grosser Stern rövid érintését követően a Tiergarten déli szekciójában végigfutottam a legnagyobb tó, a Neuer See partján, majd a Stülerstrasse rövid érintését követően az ekkora már élénkülő parkszegélyen jutottam vissza a már ismert utakon a Reichstaghoz és innen a kör kiindulópontjához. A Tiergarten természetesen itt is számos variációs lehetőséget jelent az útvonal szempontjából.

A negyedik napon meggyőztem magam, hogy már nem megyek el reggel, hiszen estére már "hazai pályán" futhatok majd, Utólag végiggondolva, ez nem volt olyan nagyon jó ötlet (TM) mert sajnos a csomagomat hazafelé olyan jól elkeverték a futócuccommal együtt, hogy csak két nap múlva került újra elő. (Tanulság: amit ma lefuthatsz, ne halogasd még estére sem.)

Összefoglalóan: Berlin kellemes helynek bizonyult "futószemmel" (még akkor is, ha az időjárás sokszor felhős és esős, úgyhogy ezen a néhány napon kimondottan szerencsém volt). Remélem, egyszer még arról is írhatok majd ezen a helyen, hogy milyen élmény volt itt lefutni a maratont. :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.