[N.B. Fényképek ismét nincsenek, mert éppen megint senki nem hozott gépet. A hőkamerát is mindig csak ígérgetik, pedig az lenne ám az igazi hangulatkép. :-P]

Bár az utóbbi időben nem lehetett panaszkodni a változatosságra (főleg, ami az időjárást illeti), és javában tombol a szabadságolási főszezon is, vannak dolgok, amelyekre megbízhatóan lehet számítani. (És nem, most nem a "reggeli nyomulós anyázás" című minden hétköznap reggel jelentkező műsorra gondoltunk.) Ezek közé a stabil dolgok közé tartozik a Ligetkör, avagy "zseblámpával a világításért" közösségi megmozdulás is. Ennek hátteréről, a célokról már korábban írtam, úgyhogy ismétlés helyett javaslom a korábbi poszt elolvasását. :-)

Ugyanakkor a nyári vakáció miatt mégis volt némi változás ezen a hétfőn, mert Zsolt távollétében amolyan szabadságos Ligetkört tartottunk. Nem, ez nem azt jelentette, hogy mindenki ott futott, ahol éppen nyaralt, és aztán egyeztettük a köröket, bár egyszer lehet, hogy ilyen is lesz. De tény, hogy ezúttal talán a szokásosnál kisebb, de a szokott módon jókedvű csapat futotta az esti egy-két-három (ki mennyi) kört. Összesen kilencen jöttünk össze (nem, a sün most sem volt ott, vagy legalábbis nem láttuk), viszont ismét bebizonyosodott, hogy a mozgást nem lehet elég korán kezdeni: volt egy valóban nagyon fiatal, de annál lelkesebb résztvevőnk, aki apu mellett kocogva igazán kiváló időeredménnyel futotta a Ligetkört, a végére pedig még egy fantasztikus sprintet is produkált a célegyenesben. :-)

Ettől eltekintve a heppening a szokásosnak nevezhető külsőségek közepette zajlott. Mivel az előző hetek rekkenő kánikulája eddigre már jelentősen enyhült, sem locsolókocsik nem tűntek fel a pályán nehezítésként, sem nem volt szükség rögtönzött frissítő állomásra a múzeumnál. A szokásosan lassú-beszélgetős első kört egy gyorsabb és ezért jóval csendesebb :-) második követte, nem hiányzott az obligát majdnem-eltévedés sem a Zichy Mihály út után a sötétben (ez tulajdonképpen direkt hasznos is, hiszen önmaga szolgál bizonyítékkal arra, hogy világítás nélkül még rutinos profik sem veszik észre a kanyart... :-) és az olcsó, de mindig hatásos kézi zseblámpás horror vizuál effektek sem. Amiben mégis más volt a mostani alkalom - és az útvonal - az az volt, hogy mivel a Vajdahunyad-várban éppen valamilyen rendezvényt tartottak, ezért ezúttal kimaradt a körből a legendás és nagyon fotogén berohanás a nagykapun, amit mindig számos éppen arra járó turista örökít meg - akár akarja, akár nem. (De az is lehet, hogy éppen ránk várt az illusztris közönség, de mivel jegy nélkül nem engedtek be, hiába. :-) Így a várudvar helyett a tó partján kerültünk, illetve a Kós Károly sétány mellett mentünk tovább egy kicsit. Nem baj, a Ligetkör útvonala amúgy sincs kőbe vésve, és egy kis változatosság ránk is fért.

A harmadik körre már csak kevesen maradtak, de egy sebességi rekord még így is belefért, úgyhogy kellemesen lefáradva köszöntünk el egymástól azzal, hogy két hét múlva ismét találkozunk. :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.